Ma Urunk mennybemenetelének az ünnepét ünnepeljük. Parancsolt ünnepünk van, és az evangéliumban Jézus szavait hallhatjuk, melyeket az apostolok felé intéz, és amelyekkel feladatot ad nekik, hogy menjenek az egész világba. A feladatuk az, hogy menjenek az egész világba, és hirdessék az evangéliumot, mondják el az embereknek mennyire szereti őket Isten. Ehhez a Szentlélek segítségére volt szükségük, mert ha az ember átadja magát a Szentléleknek akkor képes igazán szeretni, és csodákat megélni. Egy ilyen példaképünk van itt, egyházközségünkben is Szmutko Emil atya személyében. Ő azok közé a papok közé tartozott, aki megélte ezt a Krisztusi meghívást, aki engedte a Szentléleknek, hogy vezesse. Emil atya önfeláldozó szeretettel vezette a rá bízott híveket. Törekedett arra, hogy a helyes úton járjon, és ő is a mennyország felé tartson életével, szeretetével, jócselekedeteivel. A mai ünnepen a Nagymihály esperes atya Stanislav Pavúk meghívására az ünnepi szentmisén mutattuk be a híveknek Emil atya életpéldáját, és a folyamatot amelyet a komissziónk által egyházközségünkben folytatunk. Hálás köszönet az esperes atyának a meghívásért, és lehetőségért, valamint a szép számban összegyűlt híveknek. Örülünk, hogy Emil atya példája tovább terjed, és több embert szólít meg.

Az érsek atya megbízásából tovább folytatjuk előadásainkat Szmutko Emil atya életéről, illetve a tényekről amelyeket a történelmi kutatás során megtudtunk róla. Születésének évfordulóján május 12.-én a Terebesi esperesség esperesének Marek Pristaš atya meghívásának tettünk eleget. A Terebesi esperesség papjainak rekolekcióján Veľaty-ban az atyák meghallgathatták rövid előadásban Emil atya életét. Köszönjük a meghívást, a lehetőséget, és hogy egyre többen ismerkedhetnek meg Emil atya történetével, életpéldájával, és üzenetével.

Egyházközségünk számára a május 12. egy nagyon fontos dátum, mert 1905 május 12.-én született Szmutko Emil atya, aki az életszentség hírében hunyt el, életét, és szenvedését felajánlva híveiért. Évről, évre igyekszünk hálát adni Istennek az ő élet példájáért amelyet egyházközségünknek hagyott. Az éven vasárnap május 10.-én adtunk hálát az ő példájáért, és szolgálatáért egyházközségünkben. Ezért lelkigyakorlatot tartottunk. Meghívásunkat egy nagyon becses vendég fogadta el Marián Kuffa atya személyében. Kuffa atya azok közé a papok közé tartozik akik Emil atya lelkületével éli papi szolgálatát. Emil atya elődei az archívumi dokumentumok szerint kérvényezték elhelyezésüket csicserből arra hivatkozva, hogy az emberek számára nem fontos a szentségi élet, és hitélet. Emil atya alázattal fogadta el kinevezését, és próbálta szolgálatával, és szeretetével megváltoztatni a közösséget, és közelebb vezetni azt Istenhez, és a szentségekhez. Amit az  archívumi dokumentumokból kiderül ez sikerült is neki. Elfogadta híveit, imádkozott velük, és értük, és megmutatta nekik Isten fontosságát. Ezzel a lelkülettel éli papi szolgálatát Kuffa atya is, aki azokat fogadja szárnya alá már évtizedek óta akiket senki sem fogad be, akiktől legszívesebben mindenki menekülne. Kuffa atya nem riadt vissza, és életét, és papi szolgálatát a rászorulóknak szentelte. 1990- ben megalapította Izsákfalván a Krisztus Főpap alapítványt, amelyben a rászorulók, börtönviseltek, hajléktalanok, függők gondját viseli. Az alapítvány befogad mindenkit, aki változtatni szeretne életén, és az ima a hit, a közösség, szolgálat, munka által megváltoztatja az emberek életét. Izsákfalván mindenki megtapasztalhatja a hit, az ima, a szentségek, és a szeretet fontosságát. Több száz ember él az alapítványban akikről mindenki lemondott, de Kuffa atya új reményt adott nekik. Sok ember életét megváltoztatta szolgálatával, és ma teljes értékű tagjai a társadalomnak, megváltoztak, megismerték Istent. Az atya előadásait láthatjuk, és hallgathatjuk a médiákban, de bennünket vasárnap az a megtiszteltetés ért, hogy személyesen látogatott el hozzánk. Az ünnepi szentmise főcelebránsa, és szónoka ként imádkozott közösségünkért, majd délután 14:00 órakor hallgathattuk meg előadását. Hálás köszönet mindenkinek aki elfogadta meghívásunkat a lelkigyakorlatra, mindenkinek aki talált időt arra, hogy egy közösség ként ünnepelhessünk. Foglaljuk a lelki atyát imáinkba, és adjunk hálát, hogy a mai modern korban is vannak papok, és hívek akik nem menekülnek el, de elfogadják azokat is akiket más nem fogad el, és fontosnak tartják a hit, és szentségi élet gyakorlását. https://photos.app.goo.gl/ynpLkTu9Q1gtqEuq8 szentmise: https://www.youtube.com/live/rlUtLz4vWcM előadás: https://www.youtube.com/live/YlYjQsTLn4Y

A kenyér, nagyon fontos része az ember életének és az emberi munka jelképe. A mai kor embere azonban gyakran megfeledkezik annak fontosságáról, és szinte természetesnek tartja azt gondolván, hogy az üzletben mindig van kenyér. Ez azonban, cseppet sem természetes, mert a kenyér Isten áldása, mert vannak dolgok amelyeket az ember nem tud befolyásolni. A kenyérhez szükséges a búza, és nagyon sok ember kemény munkájára van szükség ahhoz, hogy termésünk legyen, főleg a mezőgazdászok munkájára, akik úgy a földet gondozzák, mint aztán a búzát. Az emberi munka azonban nem elég, és szükséges Isten áldása is amely főleg  a kedvező időjárásban nyilvánul meg. Az Egyházban ősi szokás, a történelmi források szerint már a negyedik századtól, hogy szent Márk evangélista ünnepén (április 25), vagy az azt követő vasárnapon megáldjuk a búzát, és kérjük Isten áldását. Ennek a hagyománynak plébániánk területén is eleget szerettünk volna tenni, mivel értjük, és érezzük, mennyire szükségünk van Isten áldására. A múlt vasárnap volt itt az ideje, de az időjárás sajnos nem tette lehetővé, hogy a búza vetéshez zarándokoljunk. Ezért ma húsvét 5.-ik vasárnapján tartottuk a búzaszentelést. A szentmise után közösen kivonultunk a búza veteményhez az Oltári szentséggel processzióban és kértük Isten áldását. Megáldva a falut a négy égtáj felé, majd végül a búzát. Így imádkoztunk közösen Istenhez, hogy áldja meg az emberi kezek munkáját, adjon kedvező időjárást, oltalmazzon bennünket, és termésünket a természeti csapásoktól. Az áldás után vissza vonultunk a templomba,  ahol    Eucharisztikus áldással fejeztük be az ünnepi szentmisét és körmenetet. https://photos.app.goo.gl/vHCLvVij7T37L9jD7

2026 április 11.-én ismét zarándokok érkeztek egyházközségünkbe. Egy 50 fős fiatalokból, és bérmálkozókból álló csoport érkezett hozzánk Szepsiből a helyi káplán atya Rastislav Gönci vezetésével. A fiatalok Ungviszokán kezdték a napjukat ahol megismerkedtek boldog Kolesár Anna történetével, és utána hozzánk látogattak el, hogy Szmutko Emil atya történetét is meghallgassák, illetve a sírját meglátogassák. A fiatalokat először a községi „oszlopos” teremben fogadtuk ahol egyházközségünk és vadásztársulat tagjai egy finom gulyást készítettek a vendégeinknek amiért hálás köszönetünket fejezzük ki. Az ebéd, és az egyházközség asszonyaink által készített frissítő után a fiatalokkal templomunkba vonultunk ahol meghallgathatták az Emil atyáról szól előadást, megtekinthették a templomot, a „Szmutko keresztet”, és utána egy kis pihenő, és sportolás után haza indultak. Köszönjük szépen a látogatást, egy egyházközségünk tagjainak a vendéglátást. Isten fizesse meg!