A kenyér, nagyon fontos része az ember életének és az emberi munkát szimbolizálja. A mai kor embere azonban gyakran megfeledkezik annak fontosságáról, és szinte természetesnek tartja azt gondolván, hogy az üzletben mindig van kenyér. Ez azonban, cseppet sem természetes, mert a kenyér Isten áldása, mert vannak dolgok amelyeket az ember nem tud befolyásolni. A kenyérhez szükséges a búza, és nagyon sok ember kemény munkájára van szükség ahhoz, hogy termésünk legyen, főleg a mezőgazdászok munkájára, akik úgy a földet gondozzák, mint aztán a búzát. Az emberi munka azonban nem elég, és szükséges Isten áldása is amely főleg a kedvező időjárásban nyilvánul meg. Az Egyházban ősi szokás, a történelmi források szerint már a negyedik századtól, hogy szent Már evangélista ünnepén (április 25), vagy az azt követő vasárnapon megáldjuk a búzát, és kérjük Isten áldását. Ennek a hagyománynak plébániánk területén is eleget szerettünk volna tenni, mivel értjük, és érezzük, mennyire szükségünk van Isten áldására. Április 28. Húsvét 5. Vasárnapján ezért a szentmise után közösen kivonultunk a búza veteményhez az Oltári szentséggel processzióban és kértük Isten áldását. Megáldva a falut a négy égtáj felé, majd végül a búzát imádkoztunk Istenhez, hogy áldja meg az emberi kezek munkáját, adjon kedvező időjárást, oltalmazzon bennünket, és termésünket a természeti csapásoktól. Az áldás után vissza vonultunk a templomba, ahol elékeltük a Te Deumot, és Eucharisztikus áldással fejeztük be az ünnepi szentmisét és körmenetet.
