Sokszor hallhattuk már életünk során a régi közmondást: „Szegény ember aki ígérni sem tud” vagy „Szegény ember aki álmodni sem mer.” A Csicseri római katolikus egyházközségről ez a mondás nem igaz, mert mi igenis merünk álmodni, sőt néha nagyot is, szinte elérhetetlent is. Amikor azonban megálmodjuk, akkor nem csak álmodozunk róla, de igyekszünk tenni is valamit a cél, az álom megvalósulásáért. Voltak nagy álmaink, az első az volt, hogy templomunk belseje megújuljon, ezt fázisokban, de sikeresen valóra is váltottuk. Tisztában vagyunk azonban azzal, hogy ezt első sorban a jó Istennek köszönhetjük, az ő áldásának, kegyelmeinek. Nagyon gyakran érezzük, hogy szó szerint a tenyerén hordoz bennünket, mert amikor egy, egy nagyobb álmot sikerül valóra váltani, és a munkálatok elvégzése és anyagi rendezése után vissza gondolva gyakran csak a „hogyan?” kérdés jut az eszünkbe. Érezzük, hogy segít és áld bennünket. Minden csütörtökön, és pénteken a szentmisék előtt szentségimádást tartunk új papi és szerzetesi hivatásokért, valamint egyházközségünkért. Itt hétről hétre felajánljuk lélekben a Mennyei Atyának ezeket a mi álmainkat, és kérjük, hogy segítsen ezeket megvalósítani. És ő valahogy mindig talál utat, hogy megsegítsen bennünket. A múlt év november 23.-án sikerült befejezni a templom konszekrációjához szükséges felújításokat. Ez a dátum ismerősen cseng mert nagyon fontos dátum egyházközségünk számára, ekkor emlékezünk meg a szentség hírében elhunyt volt plébánosunk, Szmutko Emil halálának évfordulójáról. Ez egy óriási nagy kegyelem volt a számunkra, és nyáron elkészült a templom többi belső részének a felújítása is. Azonban itt nem adtuk fel az álmokat. A nagy és elérhetetlen célunk és álmunk az volt, hogy a templomunk külseje is felújulhasson. A templom homlokzata ugyanis láthatóan szennyezett és megviselt volt, mivel az időjárás és az idő nyomot hagyott rajta, továbbá a kórusfeljárati rész volt talán a legrosszabb állapotban, ahol már láthatóan omlott le a fal, és a templom hátsó részén repedések voltak láthatóak amelyeknek a víz elvezetése volt az oka, amit múlt éven nyárban már orvosoltunk. Nagyon szerettük volna felújítani, de a mai kor első és leggyakrabban elhangzó kérdésébe ütköztünk: „De miből?” Ezért kértünk itt is, ott is, igyekeztünk pályázni, levelezni, kérni, felhívni a figyelmet arra, hogy nagyon szeretnénk. Mindeközben persze igyekezetünk felajánlottuk annak, akinek a házát szerettük volna felújítani- a Mennyei Atyának. És érkezett a segítség. Ismét Magyarország kormánya nyújtott segítő jobbot egyházközségünknek. Ezért végtelenül hálásak vagyunk, mert nélkülük nem tudtuk volna ezt az álmot megvalósítani. Hálából, csak azt tudjuk kívánni, hogy Isten fizesse meg! Aztán amikor megoldódott a: „Miből?” felütötte a fejét a következő kérdés: „De mikor?” hiszen közeledik a tél, a rossz idő, fagy, eső. Féltünk bevállaljuk e, vagy inkább ne, lesz jó idő? Az IVE- Rastav, egyháztanács tagunkkal az élen, azonban nagyon ügyesen nem egész három hét alatt elvégezte a munkálatokat. És ismét megéreztük, hogy a jó Isten a tenyerén hordoz bennünket, mert jó volt az idő, nem volt fagy, nem volt eső, kedvező időjárás volt az anyag száradásának. Amint a munkálatokat befejeztük, és száraz lett az anyag pár nap elteltével beköszöntött a rossz idő és a fagy. Ami azonban érdekes és amire csak minden befejezése után jöttünk rá, és ami nem is tudatosult bennünk, vagy nem tudatosan készültünk rá, minden elkészült, és mikorra? November 23.-ra. Ismét. Ezért szeretnénk holnap hálát adni a szentmisében, amikor templomunk konszekrációjának az évfordulóját ünnepeljük, és Emil atya halálának az évfordulójáról emlékezünk meg. Hálás köszönet Magyarország kormányának a támogatásért, az IVE- Rastav munkásainak az ügyes munkáért, az Egyháztanács tagok rugalmas hozzáállásáért, és merészségéért álmodni, és megvalósítani az álmokat, mindenki anyagi segítségéért, munkájáért, de főképpen imáiért. Templomunk vissza kapta eredeti történelmi színét, amelyről a források, felvételek, és szép korúak tanúságtételei tesznek bizonyságot. Ne feledkezzünk meg azonban hálát is adni nem csak kérni, tehát hálát adni a jó Istennek a kapott kegyelmekért. A templomunk bentről és már kintről is felújult, hála a segítségnek, és támogatásnak, de már csak rajtunk múlik, hogy megtöltsük, és hálát mondjuk Mennyei Atyánknak. Mi pedig tovább álmodunk nagyokat 🙂
