A tavaszi és nyári időszak minden egyes kertész számára nagyon fontos, és felelősségteljes időszakok, mert az ember vet, és ültet a kertjébe azzal a reménnyel, hogy bő termése lesz. Nem elég azonban csak vetni és ültetni, de gondoskodni is kell a kertről, így az ember nagy erőfeszítéseket, időt, erőt, és fáradságot fektet a kert és termőföld gondozásába. Nincs azonban bizonyosság, hogy az erőfeszítések ellenére jó, és bő termés lesz. Ez ugyanis nem csak az embertől függ, hanem Isten áldásától is. Az ember azonban erről gyakran megfeledkezik főleg a mai konzumizmussal táplált világ közepette, amikor gyakran azt látja az ember, hogy ha a keretemben nem lesz, akkor az üzletben biztos. A mai kor embere gyakran megfeledkezik Isten áldásának a fontosságáról. Őseink úgy vetéskor, mint a betakarításkor kérték Isten áldását és segítségét, de nem feledkeztek meg hálát sem adni. Ezért ősi hagyomány az Egyházban is, hogy hálát adunk a betakarított termésért. Első sorban a köszönet mindezekért a termésekért a jó Istent illeti. Ezért vasárnap szeptember 28.-án a szentmise keretében hálát adtunk mindazokért a javakért, amelyeket az éven is kaptunk Istentől. Hála Istennek az ő áldásáért amellyel az éven is elhalmozott bennünket, és mindazoknak akik csatlakoztak és fontosnak tartották hálát mondani Istennek. Kérjük Istent hogy továbbra is halmozzon el bennünket áldásával.
